Emlékezni erkölcsi kötelesség – hangzott el többször is azon a rendezvényen, ahol az államalapítás mellett Átány fennállásának 600. évfordulóját is megünnepelték, hiszen 1407-ből származik az első oklevél, ahol a települést már Athanként jegyzik. A helybeliek egy szimbolikus jelentésű szabadtéri kompozíció avatásával összegezték eddigi múltjukat. –
A történelem viharai sokszor megtépázták ezt a kis közösséget – idézte fel Dányiné Szórád Ibolya jegyző -,
ám a közös sors, legyen az tragédia vagy öröm, mindig megtartotta Átány lakóit.
A történelem nem más, mint tér és idő játéka: az évszázadok elszálltak, de Átány eső verte, napsütötte házai, girbegurba utcái a helyükön maradtak, hol gyarapodva, hol elszegényedve, de mindig egy közösség létének szimbólumaként. A település alapításának 600. évfordulójára rendezett ünnepséget Együd László versmondó egy József Attila-verssel, Hegyesi Hudik Margit énekművész pedig énekszámokkal tette emlékezetessé. Gön
czi Mihály polgármester ünnepi köszöntőjében arra emlékeztetett: Szent István cselekedetei a mai napig útmutatást adnak nekünk, bizonyítva azt is, hogy alkotni csak közösségben lehet. Így e napon emlékezni kell mindazokra, akik 600 éven át megtartották, gyarapították Átányt, s e múltból kell erőt meríteni ahhoz, hogy jelenünket őrizni tudjuk a jövőnek. – Napjaink erkölcsi válságában erőt adhat nekünk mindazok életútja, akik évszázadokon át építették e közösséget, s egyben páratlan néprajzi kincset hagyományoztak ránk – jelezte a polgármester. – Hétköznapjaink során lehetnek kételyeink, de a múltunk mindig stabil erkölcsi alapot biztosít számunkra.
Az ünnepi útmutatás után ismét Dányiné Szórád Ibolya tért vissza e kis közösség megtartóerejének méltatásához: – Lehet, hogy a történelem viharai miatt többször is menekülni kényszerültek az átányiak, elhagyva a családi tűzhelyet, de mindannnyiszor visszatértek ide, hogy újjáépítsék a falut. Úgy tartják, hogy a patak a sziklától erősebb, kitartásával győzedelmeskedik felette. Ez a kitartás védte meg Átány lakosait évszázadokon át, s a hit adott erőt ahhoz, hogy újra és újra fel tudták építeni a közösséget.
A polgármesteri hivatal előtt elhelyezett köztéri alkotást, Szonda István szobrát – aki ha felesége révén is, de szintén átányi gyökerű – Gönczi Mihály polgármester leplezte le, majd Mészáros Ildikó református nagytiszteletű asszony áldotta meg. – Mi tartotta meg ennyi időn át ezt a közösséget? – tette fel a kérdést a nagytiszteletű asszony. – A kitartás, a vastagnyakú kálvinizmus és az igaz istenbe vetett hit. A hit, amely iránymutatásul szolgál az emberi okoskodással, gőggel szemben. Egy közösség gyarapodásához kellenek jó vezetők, szorgos emberek, de kell a hit is. A szobor szimbolikájáról, a vető parasztemberről szólva emlékeztetett arra, hogy a magvető kitartása és hite jelképe e falu megmaradásának, s minden ember erre járva, egy pillantást vetve az alkotásra, érzi majd, hogy neki is erkölcsi kötelessége gyarapítani és őrizni e közösséget.
Szonda István szerint a csertölgy jelképe annak is, hogy e fa éppúgy dacolt az idők viharaival, mint a település. Hatszáz év megmaradásának jelképeit, a vető parasztot, a falu címerét, templomtornyát örökítette meg, így adva iránymutatást a következő hatszáz év nemzedékeinek. A helybeliek közül többen megjegyezték: ismerős az arc. A művész tréfásan megjegyezte: ez munkájának legnagyobb elismerése, hiszen az átányi emberek saját arcukat ismerték fel az alkotáson.
/Szuromi Rita cikke, mely megjelent a Heves Megyei Hírlap augusztus 22. számában/
Kopjafa után a vetés szimbóluma
Szonda István a csertölgyet egy Bánréve melletti erdőből hozatta Gyomaendrődre, ahol azt megfaragta. A csertölgy a növényvilág egyik legszívósabb fája, víz alatt akár 800 évig is megmarad. A művész – aki néprajzkutatóként is dolgozik – éveken át díszítőszobrászként működött a tokaji tufavidéken: borospincék címereit faragta meg. A millennium évében Átányban az ő kopjafájának avatásával emlékeztek az ezeréves államalapításra.
