Az átányi műemlék református templom története, bemutatása
Átány nagyon régi település, mely a környező falvakkal ellentétben, a szájhagyomány szerint, átvészelte a tatárjárást és a török dúlást is. Első írásos említése 1407-ben történik: Athan névalakban, de természetesen a település már korábban is létezett. Századokon át jobbágytelepülés, nagybirtokos nemesi családok tulajdona. A község lakossága a Felvidékről leköltöző kisbirtokos nemes családokkal is bővült. Átány sajátosan egyvallású község. Hiteles adatok szerint, már az 1550-es évek közepén református hitre tért és református vallását századokon át megőrizte.
A XV. században épült gótikus temploma a török hódoltság idején megrongálódott, amit később a reformátusok helyreállítottak. Valószínű, hogy már az 1550-es, de legkésőbb az 1560-as években, hiszen egy nem hivatalos feljegyzés szerint Átánynak már 1559-ben református prédikátora volt. Egy 1596-ban készült canonica visitatió-s jegyzőkönyv alapján a falunak toronnyal, s benne három haranggal ellátott, 280 férőhelyes temploma volt. A jegyzőkönyv leltárszerűen a meglevő állapotot rögzítette, és nem azt mondja, hogy akkor épült a templom. Mindezek együttvéve azt feltételezik, hogy több évtizedes múlt van már mögötte, s az 1559-es utalás valósnak bizonyul. Tehát a templomot, minden valószínűség szerint a XVI. század közepén, a reformátusok – a szükséges változtatások elvégzése mellett – helyreállították, és használatba vették. Ilyen változtatás volt a sekrestye elbontása, és a sekrestyéből a szentélybe vezető ajtó befalazása, – aminek a helyét a renoválási munkálatok során 1999-ben meg is találtuk – és a szentélyből az oltár, oltárkép, szentségtartó, stb. eltávolítása, illetve befalazása, lemeszelése. (lásd. Heves Megye Műemlékei 502. oldal) Az 1733. évi összeírás szerint a templom tornyát az 1700-as évek elején átépítették, megmagasították és talán a templom berendezését is felújították. Az 1701-ből származó (ma is meglevő) templomi edények erre engednek következtetni.
Ez a templom tehát 280 ülőhelyes volt, amely az egyre növekvő gyülekezetet, az 1700-as években, már nem tudta befogadni. A reformátusok az 1700-as évek második felében többször kérvényt nyújtottak be a királyhoz, hogy templomukat megnagyobbíthassák (1774, 1779), de erre csak a Türelmi Rendelet – 1781 – után, 1781 és 1783 között kerülhetett sor. A templom átépítéséhez – az 1775. október 8.-i helytartótanácsi rendelet alapján – Quadri Kristóf gyöngyösi kőművesmester készített terveket. (A, B, C, jelű tervvariációkat.) Ám 1780-ban bekövetkezett halála miatt a munkát ő már nem tudta kivitelezni, így azt Rábl Károly, szintén gyöngyösi kőművesmester végezte el a C variáns szerint. (EÁL Heves vm. Közgy. ir. 1780: 30712, tervek: 1781: 218. sz. iratoknál). Quadri Kristóf nevéhez a megyében nagyon sok templom és egyéb épület építése, illetve átépítése fűződik: gyöngyössolymosi, gyöngyöspüspöki, gyöngyösbenei, jászdózsai, és a gyöngyösi Szt. Orbán templomok, valamint a pétervásárai, egykori Keglevich kastély, a tarnamérai Almási kastély, az egerszóláti Csernus kastély, stb.
Rábl Károlyról az első hiteles adat 1781-ből való, amikor is hozzákezd az átányi templom átépítéséhez, ami első ütemben 1781 és 1783 között készült el. A megnagyobbítás során a régi templomhajó északi falát lebontották úgy, hogy a szentély rész a diadalívvel együtt sértetlenül megmaradt, s északi irányba a templomhajót U alakban kiszélesítették. A templomhajó és a torony alatti rész kazettás, festett famennyezetet kapott. Ekkor készült el az új Szószék, Mózes szék, Úr asztala, és a padok szükség szerinti pótlása is. Amint azt a Szószék hátlapjának felirata is tanúsítja, az asztalos munkát Bede Pál asztalos mester készítette 1783-ban.
1801-ben, újabb kérvényezgetések után, az 1781-1783-as bővítés mintájára, déli irányba is tovább bővítették a templomot. Mivel a templomhajó megnagyobbodott, a tornyot is megmagasították. A kőműves munkát szintén Rábl Károly kőművesmester végezte. (Rábl Károly kőművesmester nevéhez fűződik még a gyöngyösi ref. templom, az abasári, a besenyőtelki r. k. templomok, valamint gyöngyösi főtemplom második tornyának építése és sok más egyházi és középület terve. A megyében sok kőhidat tervezett és épített.) Ekkor a templomhajóból eltávolították a festett kazettás famennyezetet, és az észak-déli tengelyű templomhajót stukatúr teknőboltozattal fedték le. A mennyezetről lebontott festett, fakazetták egy részéből padelőlapok készültek, amelyek így megmaradtak és a templomban megtekinthetők. A torony alatti részen azonban érintetlenül megmaradt az 1783-ban, Bede Pál által készített kazettás festett famennyezet; és ma is eredeti szépségében látható. Valószínű ekkor készült az U alakú karzat is. Az ácsmunkákat Máhr Mátyás egri ácsmester, az ülőpadok szükség szerinti pótlását pedig Szoboszlai János és Német István asztalosok végezték.
Így a XV. sz.-ban épült és a XVI. sz. közepén helyreállított gótikus templomnak csak a szentély része maradt meg eredeti formájában. A végleges formáját elnyert templomhajó: késő barokk; a vaskos torony pedig: paraszt barokk stílusú lett. 1816-ban készült el a karzat közepén elhelyezett orgona, ami kettéosztotta a karzatot. Ekkor két – a sarok-boltmező áttörésével – a karzatokra felvezető, lépcsőt építettek be, hogy a karzatokra mindkét oldalról fel lehessen menni. Az azóta eltelt időben a templom átépítve nem lett; tehát az 1801-ben, illetve az 1816-ban elnyert végleges formáját őrzi ma is.
Egy régi feljegyzés szerint „az orgona 1816. évben a szárazbeői és tenki úri rendek jóltevő kegyességéből, különösen Pappszász György úrnak példás buzgósága által Pesten készíttetett, s ugyan ez év december 22. napján az istentisztelet vele elkezdetett.” A hangszert ismeretlen pesti mester építette. Az orgona mechanikus rendszerű, egy manuálos (4 oktáv), pedálos (másfél oktáv) hangterjedelemmel. Külső kézzel fújtatós. 1988-ban holland reformátusok ajándékaképpen egy német elektromos fújtatót úgy építettek be, hogy a kézi fújtatás lehetősége is megmaradt.
A hangszer diszpozíciója a következő: MANUÁL: C-d /Copula 8′, Salicional 8′, Principal 8′, Flauta 4′, Piccolo 2′, Quinta 1 1/3′, Mixtura 1’/.
PEDÁL: C-f, 12 hang /Octavbass 8’l.
Az orgonán egy felirat olvasható: „Dicsérjétek az erős Istent az ő szentséges lakóhelyében. Dicsérjétek őtet dobokkal és sípokkal, Dicsérjétek őtet húroknak zengésével és orgonákkal.” Zsolt. CL 1,4
1985 óta minden évben orgonahangversenyt rendezünk, ami az elmúlt 19 évben a térség egyik legrangosabb zenei eseményévé vált. A templom az utóbbi 14 évben az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával teljesen fel lett újítva.
1991-ben megtörtént a templombelső festése, majd a templomtetőn a pala cseréje. 1998-ban a toronysüveg festése és javítása, illetve 1999-ben a külső renoválás, teljes vakolatcserével.
Sajnos az 1999 nyári árvíz-belvíz, amely a települést is elöntötte, a szépen helyreállított műemlék templomban súlyos károkat okozott. A templom belseje, az altalajban meg növekedett víz következtében, kb. 30 cm-t süllyedt. Megsüllyedt a templom padozata. Megsüllyedtek a toronyba és a karzatokra felvivő lépcsők, s a lépcsők melletti oldalfalak összeszakadtak. Így a templom életveszélyessé vált, melyet a gyülekezet több mint egy évig nem tudott használni. 1999 őszén a helyreállítást már nem lehetett elkezdeni, hiszen meg kellett várni, hogy a talaj megállapodjon, s a falak mozgása megálljon.
Így 2000 nyarán lehetett csak a munkákat elkezdeni, melynek során a torony alatt levő, a XVIII. századból származó festett fakazettákat és a három lépcsőt a támfalakkal együtt le kellett bontani. A falak km. tégla alapját és a templom padozatát fel kellett bontani, az átázott, fertőzött talajt, 50 cm. mélységben, ki kellett cserélni. A lépcsőket, s a mellette levő támfalakat vissza kellett építeni, természetesen megfelelő alapozás és szigetelés után. A felbontott, elkorhadt hajópadló helyére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által előírt műemléki téglaburkolat került. Végül pedig a restaurált fakazetták, a torony alatti részen, az eredeti helyükre visszakerültek.
Ezt követte 2001-ben az ülőpadok és a padelőlapok rekonstrukciója, restaurálása. Ennek során a templomból az összes ülőpadot ki kellett bontani, a padokat tartó összes talpgerendát ki kellett cserélni, hiszen az – a szakértői vélemény szerint – gomba- és rovarkártevővel fertőzött volt. Ezután következett az ülőpadok és a padelőlapok restaurálása és eredeti helyükre történő visszaépítése. A talpgerendák cseréjét és az ülőpadok rekonstrukcióját, restaurálását Gyenes László átányi asztalos mester végezte, míg a padelőlapok restaurálását Törő Rozália és Pázmándi Sándor pomázi restaurátorok végezték.
2002-ben és 2003-ban került sor a többi berendezési tárgy: Szószék, Mózes szék, Úrasztala, és a festett mennyezeti kazettákból megmaradt darabok – amiből később padelőlapok készültek – restaurálására. A szépen restaurált padelőlapok Pázmándi Sándor pomázi, a Szószék, Mózes szék, Úrasztala pedig Deák Endre egri restaurátorokat dicséri.
Írta: Ferenczfi Zoltán, református lelkész
(http://www.tirek.hu/lap/atany/cikk/mutat/az-atanyi-muemlek-reformatus-templom-tortenete-es-a-muemlek-orgona-rekonstrukcioja/)
