Illetékességi területünkön a kerékpár az egyik legjellemzőbb közlekedési eszköz. Elvesztése bosszantó anyagi kiadást jelent, és a közbiztonságba vetett hit további csökkenését. Az idősebb állampolgárok még emlékeznek azokra az időkre, mikor nem kellett zárni a drótszamarakat, napokig is az üzlet előtt állhatott egy kerékpár, senki nem vitte el.
A visszaemlékezés azért érdekes, mert abban az időben nem a rendőrség vigyázott az értékekre, hanem egyrészt a belső értékek tartották vissza az embereket a lopástól, másrészt a közösség maga felügyelt a lakosság tulajdonára.
Mára változtak mind az emberi, mind az erkölcsi viszonyok. Nem szégyen lopni, sőt, sokan kérkednek is vele. Nem szégyen a törvények kijátszása és nem szégyen lopott holmit vásárolni. Mindez igaz a kerékpárokra is.
A rendőrség egyedül nem képes az értékek megvédésére. Nem lehetünk ott minden családi ház előtt, nem őrizhetjük az üzletek előtt a járműveket, és – bizony – kicsi az esélyünk, hogy egy-egy ellopott kerékpárt vissza tudjunk adni tulajdonosának.
A kerékpárlopásokat nem segíti visszaszorítani a törvény szigora sem. Ma már egy 19 ezer forintos kerékpár elviteléért csak szabálysértési eljárás indítható, a pénzbüntetés pedig csak újabb lopásra sarkallja az elkövetőt.
Kérdés akkor, hogy teljesen ki vagyunk-e szolgáltatva azoknak, akik nem tisztelik a tulajdont, akiket nem érdekel sem a törvény, sem a társadalmi együttélés szabályai.
Meggyőződésem, hogy van ellenük esélyünk. Még akkor is, ha ma még kevés pozitív példát látunk magunk körül.
A legfontosabb, hogy ne legyünk közömbösek, és tegyük szóvá, ha bűncselekményt észlelünk. Segít, ha kiabálunk, ha hangosan hívunk segítséget, és nem ijedünk meg a tolvajtól. Ehhez persze az is kell, hogy az állampolgárok odasiessenek, hogy valóban segítsenek a rászorulónak, és ne hagyják egyedül a bűnözővel, bűnözőkkel szemben.
A megfélemlített emberek természetes reakciója, hogy ki akarnak maradni minden kellemetlen szituációból, de hosszú távon ez csak vérszemet ad a tolvajoknak. Az összefogás az egyetlen lehetősége minden tisztességes embernek.
A másik tanácsom, hogy ne vásároljon senki bizonytalan eredetű terméket. Legyen az gyümölcs, tűzifa, szerszám, vagy kerékpár, a vásárlónak gondolnia kell arra, hogy azt keresi jogos tulajdonosa, és a vásárlással a jóhiszemű vevőből könnyen válhat orgazdává.
Végül arra kérem az állampolgárokat, hogy ha látókörükbe kerül olyan személy, aki rendszeresen cserélgeti kerékpárját, akinek az udvarán tucatjával hevernek a szétszedett kerékpárvázak, ne röstelljen szólni a helyi körzeti megbízottnak, vagy jelezni ezt a rendőrkapitányságon.
Heves, 2007. augusztus 23.
Kiss Tibor r. alezredes
a Hevesi Rendőrkapitányság vezetője
