Növényvilág

 

dsc_0051

Részlet a Nagy-Fertő északi feléről (Fotó: Víg Márk)

Átány alföldi település lévén nem rendelkezik nagyobb erdőtársulásokkal. Kisebb ligeterdő, és szárnyékerdő foltok előfordulhatnak, de a lágyszárú növénypopulációk dominálnak a térségben. A legjellemzőbb élőhelytípusok a szikesek, illetve a sziki rétek, ezeken belül is a ecsetpázsitos sziki rétek (Agrostio-Alopecuretum pratensis). Átány külterületének jelentős hányada a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet részét képezi.
Erre a természetvédelmi területre jellemző, hogy a térségben elszórtan helyezkednek el kisebb-nagyobb szántóföldekkel körülhatárolva a mozaikjai. A Nagy-Fertő – melynek jelentős része Átány külterületéhez tartozik és a Tájvédelmi Körzethez – egyike a legváltozatosabb élőhelymozaikoknak. Északi részén a szárazabb élőhelyek a meghatározóak kisebb időszakos vízállásokkal, déli területein viszont sokkal nedvesebb, láposabb a talaj. Ez rányomja bélyegét a lágyszárú flóra összetételére is. A Nagy-Fertő északi részein a szikes rétek dominálnak,  melyeket gyakran mesterségesen telepített fehér akác (Robinia pseudoacacia) fasorok határolnak el a szántóföldektől. A legeltetés itt jelentős mértékű, főleg szarvasmarhát tartanak a térségben. A déli részre látogatva szemmel láthatóan megváltozik az élőhely. A nád (Phragmites australis), a sás fajok (Carex spp.) az uralkodók, és más nedvességet kedvelő lágyszárúak. Érdekes mintázat figyelhető meg itt: A növényzet koncentrikus körök mintázata szerint változik. A belső szegmensekben főleg a Carex nemzetségbe tartozó fajok regnálnak, míg a külső gyűrűben ezeket felváltja a nád. Ennek az oka valószínűleg a pangó vizes, lápos élőhely, mely a belső egységben található. Átány Község külterületének 100%-a a Natura 2000 program részét képezi. Kétféle irányelv létezik a programon belül: madárvédelmi, és élőhelyvédelmi irányelv. Utóbbiba csak a természetes védett élőhelyek tartoznak (Hevesi Füves Puszták TK). Fontosabb védett növényfajok a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzeten belül: sziki varjúháj (Sedum caespitosum), heverő seprűfű (Kochia prostrata), macskahere (Phlomis tuberosa).

Az ún. "invazív szárnyékerdő" (Fotó: Víg Márk)

Az ún. “invazív szárnyékerdő”

Az inváziós növényfajok sok problémát okoznak a természetvédelmi szerveknek. Invazív növényről beszélünk, ha nem szándékosan, például import árucikkek között jutnak be a növény szaporító képletei egy olyan élőhelyre, ahol az adott növény nem őshonos.

Adventív növényekről beszélünk, ha ezek az agresszív növényfajok szándékosan kerültek betelepítésre dísznövényként, vagy egyéb módon, és ezután váltak populációik kezelhetetlenné. Inváziós növényfajok melyek Átány külterületén előfordulnak: Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), selyemkóró (Asclepias syriaca), fehér akác (Robinia pseudoacacia), kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), bálványfa (Ailanthus altissima) és a gyalogakác (Amorpha fruticosa).

Tekintve, hogy a térségben jelentős a mezőgazdasági tevékenység, kultúrnövényekből is sokfélét találunk itt: őszi búza (Triticum aestivum), árpa (Hordeum vulgare), repce (Brassica napus), napraforgó (Helianthus annuus).

 

Állatvilág

 

wp_001406

Mesterséges szalakóta odú szalakóta fiókákkal a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén (Fotó: Víg Márk)

A térséget meghatározó gerinces állatfajok nagy részét madarak teszik ki Átány külterületén. Pontosan ezért Átány teljes külterülete madárvédelmi terület. Leggyakoribb védett madarak: túzok (Otis tarda), vörös vércse (Falco tinnunculus), egerészölyv (Buteo buteo), parlagi sas (Aquila heliaca), szalakóta (Coracias garrulus). A gyakori nem védett madarak közül a dolmányos varjúnak (Corvus cornix) van jelentős populációja Átány környékén. Az emlősök osztályából jelen van többek között az ürge (Spermophilus citellus) és sok más rágcsáló faj. A nyúlalakúak (Lagomorpha) közül a mezei nyúl (Lepus europaeus) is gyakori, de helyi populációi az utóbbi időkben megcsappantak. A gerinctelen fauna is meglehetősen gazdag.  Lepkék közül sok helyütt találkozhatunk sakktáblalepkével (Melenargia galathea), repcelepkével (Pieris napi), nagy ökörszemlepkével (Maniola jurtina) és Atalanta-lepkével (Vanessa atalanta). A Coleoptera rend gyakori képviselői a Tájvédelmi Körzetben a teljesség igénye nélkül: sokpettyes virágbogár (Oxythyrea funesta), olajzöld virágbogár (Protaetia cuprea), magyar virágbogár (Protaetia ungarica).

 

Felhasznált irodalom:

Víg Márk (2015): A Hevesi-sík tájtörténeti feldolgozása (szakdolgozat). Eszterházy Károly Főiskola – Biológiai Intézet – Növénytani és Ökológiai Tanszék. EGER